Pár ezer forint, egy ötlet és két elszánt, tehetséges barátnő. Ebből nőtte ki magát a mára országszerte ismert és elismert Cseppke márka. Az egyedi tervezésű tipegőhálózsákok, pizsamák és nyálkendők hét évvel ezelőtt bombaként robbantak be a piacra, sikerük pedig azóta is töretlen, sőt. A Cápák között műsornak köszönhetően Tomán Szabina nemrégiben harmincmillió forintot fektetett Giret Fruzsi és Laár Györgyi üzletébe. A tulajdonosokkal a vállalkozásról és az azt virágoztató motivációról beszélgettünk.
Minimális anyagi befektetéssel, viszont nagyon elszántan kezdtetek bele a nyálkendő-bizniszbe, amiről hamar kiderült, hogy nem túl jövedelmező. Mi kellett ahhoz, hogy tovább ötleteljetek és elhiggyétek, hogy ez működhet?
G.F.: Nagyon őszinte leszek, egyáltalán nem gondoltuk, hogy ez valóban menni fog. Kezdetben csupán hazardírozás volt, pénzügyi terv nélkül. Gyakorlatilag sodródtunk a flow-val, amiben az égiek is támogattak minket. Nekünk annyi buktatón kellett volna elesnünk, de valahogy mégis mindenen sikerült átlendülnünk. Engem egyedülálló anyaként egy cél vezérelt, hogy amire lejár a GYES, kialakítsak egy biztonságos anyagi forrást, és ne kelljen visszamennem a multik világába. Szerencsére ez így is lett.
A nyálkendők után/mellett a tipegőhálózsákok, amik valójában megteremtették a Cseppke márka gyökereit. Ha magában az üzletben még nem is bíztatok, azért a termékeitek hiánypótló szerepét biztosan tudtátok?
L.Gy.: Amikor jött a tipegőhálózsák ötlete, akkor nagyon kézenfekvő volt. Az én fiam már kicsit idősebb, de én is megtapasztaltam, hogy nagyon nagy szükség lenne egy ilyen hálózsákra. Akkor még persze nem gondoltam, hogy ebből fogunk mi üzletet csinálni.
G.F.: Olvastam egy kisgyererek-öltöztetési szakértő anyuka blogját, amin ő is megemlítette, hogy valóban nagyon kéne egy olyan hálózsák, ami nem tekeredik meg a gyerekeken, nem kell a szülőnek éjszaka folyamatosan figyelnie. Felvettem a kapcsolatot ezzel az anyukával, és az ő javaslatára került a hálózsákokra kamásli is, ami igazán népszerűvé tette a termékeinket.
A kezdeti két fős, pénzügyi tervek nélküli vállalkozásból mostanra piacvezetők vagytok. Nyilván nem a pénztárcátokban szeretnék turkálni, de arra kíváncsi vagyok, hogy mikor jutottatok el oda, hogy más munkát már ne kelljen vállalni?
G.F.: Szerencsések voltunk, hiszen amikor elindultunk, mindkettőnek volt keresete, de azért volt egy határidő, ami alatt el kellett dőlnie, hogy megéri-e. Az első két évben egy fillért sem vettünk ki belőle, de egyre több lett a munka és így egyre több probléma is volt, ami már a motivációnkat veszélyeztette. Pont, amikor már kezdtünk elkeseredni, akkor a közgazdász végzettségű tanácsadónk mondta, hogy a profitot már kezdjük el kivenni, mert csak akkor lesz sikerélményünk. Jelen pillanatban ez már mindkettőnknek teljesértékű fizetést ad.
Hogyan oszlanak meg a feladatok?
G.F.: Nagyon sok mindent együtt csinálunk. Györgyi rajzolja a figurákat és ő válogatja össze hozzá az összes anyagot, de azért én is elmondom, hogy nekem milyen elképzelésem van. Minden nagyobb fejlesztést közösen viszünk véghez.
Azért nyilván vannak nehezebb időszakok, viták, nézeteltérések. Ezt hogyan tudjátok átvészelni?
L.Gy.: Nekünk a siker hozta meg az első pánikot, és nagyrészt ebből a pánikból jöttek a viták, de szerencsére azokat is mindig sikerült megoldanunk. Volt egy olyan őszünk, amikor már ötször annyi rendelés jött, mint előző évben, az nagyon ijesztő volt. Akkoriban még nem volt pénzünk raktárkészletet fenntartani, így előrendelésre dolgozunk, ezért folyamatosan nagyon szorítottak minket a határidők.
Persze minden cégalapításhoz szükséges feltétel mellett mi az, amiről azt gondoljátok, hogy elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ti ennyire sikeresek legyetek és, hogy ilyen jó eredménnyel szerepeljetek a műsorban?
G.F.: Pontosan a Cápák között világított rá arra, hogy mi a mi nagy érdemünk és a sikerünk titka. Györgyi egy nálam jóval introvertáltabb személyiség, azonban a műsor alatt is a cég érdekeit tartotta szem előtt, és borzasztó gyorsan átlépte a saját árnyékát. Azt tapasztaltam, hogy ezért az általa meghozott döntésért cserébe kaptuk a sorstól, hogy Szabina ekkora lehetőséget lát bennünk. A műsorban ugyanaz történt, mint az egész vállalkozásunk megszületésénél. Teljesen vakon belevágtunk valamibe, és ha jönnek a feladatok, akkor tanulunk és sosem hagyjuk egy szinten megrekedni a céljainkat. Pár évvel ezelőtt például még hisztériás rohamban törtem ki, hogy nekünk táblázatokban kell vezetni a dolgainkat, és én erre nem vagyok hajlandó, mára el sem tudnék képzelni egy rendszertelen működést.
L.Gy.: Amit megtanultam, és amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, aki valami újba kezd, hogy minden szembejövő lehetőséggel élni kell. Ha úgy érezzük, hogy ennek esetleg mi magunk vagyunk a gátja, akkor magunkon kell dolgozni és kilépni a komfortzónánkból.
További Történetek :